Semmi értelme...

Magányos vagyok. Ennél semmi jobban nem mutatja a magányom mértékét, minthogy egy blognak vallom meg.

Nem is tudom, hogy kezdjek ehhez most. Tényleg nem tudom. Csak értsétek meg, csak gondoljatok rám néha, és kész.

Még t'án egy év se telt el azóta. Volt egy pillanat - sok embernek akad az életében sorsfordító pillanat, van, aki megért valamit, van, aki megismer valakit, van, aki átél valamit - szóval volt egy pillanat az életemben, ami sorsfordító volt számomra.

De sajnos mégsem annyira és egészen, hogy gyökeresen megváltozzon minden. Az ember életében az ilyen nagy változások valahogy nem mennek egyik napról a másikra.
Nem mentegetőzni vagy magyarázkodni szeretnék, csak... azt szeretném, hogy értsétek, mire gondolok.
Az ember lassan válik azzá, aki szeretne lenni. Ez is közben - az énképe - folyamatosan formálódik, és változik, és módosul. Ez sose annyira egyértelmű, mint amennyire elsőre tűnik.
És sokkal-sokkal nehezebb levetkőzni régi rossz szokásokat, és új, a céljaidnak megfelelő szokásokat kialakítani.

De valahogy megy, aztán mégiscsak elcsúszol azon a bizonyos banánhéjon, aztán fölállsz, mert ha el akarsz érni valamit, föl kell állnod. Aztán visszakanyarodsz néha egy kicsit a múlthoz, vagy a múlt bűnei visszaütnek rád. Még akkor is, ha igazából nem voltak bűnök, csak reakciók arra, ami akkor voltál.

Nos, persze, ez nem a te bűnöd. Mindig próbálkozol, csak nem sikerül. De majd egyszer fog. Ebben biztos vagyok. Már csak a nagy számok törvénye szerint is ;-)

Most viszont nem a múlttal akarok foglalkozni, illetve mégiscsak az egyik szegletével.

Szóval elhatároztam, hogy bátor leszek, annyira, amennyire nő lehet ezen a földön. Annyira, amennyire a lehetőségeim engedik, és a megmaradt hét farkam.

Úgyhogy drukkoljatok! Imádkozzatok értem, segítsetek, ahogy tudtok. Mert ez most tényleg fontos. Annyira fontos, ha sikerül, felderülnek arcomon az árnyak. És mosolyogni fogok, és boldog leszek. Ígérem.

Mindenszentek...

Ma van Mindenszentek. Nem voltam egyetlen árva Halloween-buliban sem, pedig jó lett volna. Ehelyett megpróbáltam kipihenni magam, és most tanulok, mint a güzü.

És idén se faragtam tököt. Pedig minden évben megígérem magamnak, hogy dögös leszek boszijelmezben, és tököt is fogok abszolválni az estére.

Ha majd egyszer gazdag programozó (jó vicc!) leszek, nem ilyen csóró büféslány, és csak napi 8 órát kell melózzak uszkve (tudom, leadási határidők pluszban, ez sose ment, de majd talán, ha nem leszek a nyomortól és a nyomástól féldilinyós depressziós, akkor menni fog), akkor majd faragok tököt.

Nem, és nem akarok fölnőni. Meg akarom látni a kalapban a kígyót nyelő elefántot.

Görcsölök a holnap miatt, a gyomrom öklömnyi, gyűlölöm a JAVÁt, a tanárt még jobban - oké, nem is, csak nem megy nekem ez a pszichikai nyomás, az órán üvöltözés, meg a lehülyézés, és hiányoztam egy csomót, és nem is ok nélkül, és erre nem lesz tekintettel, szóval gyilkos lesz a holnapi nap...

Most már utálom az egészet. Azt akarom tanulni, ami érdekel, és nem ilyen szarokat, amikkel majd úgyse kezdek semmit. Most már legszívesebben átmennék e-learningre, vagy egyszerűen fognék egy könyvet, és benyalnám a PHP-t...

És álmaim hercege egy fasz. Idegesít továbbá, hogy még mindig eszembe jut, amikor legalább két hónapja egy mondatot nem váltottam vele élőszóban, és nem írt sms-t se... és szinte esélytelen, h találkozzunk még valaha is, hacsaknem valami nagyon hülye helyzetben, és nem égetem még tovább magamat...

És még a kalapom se jött meg... és ne érezzem magam csődtömegnek?

Továbbá

Továbbá nem alakítok ki érzelmi kötődést csavarhúzó-készletekkel, mp3-lejátszókkal (még ha almajelűek is), plüssállatokkal, php-könyvekkel, díszpárnákkal, UTP-kábelekkel, és optikai adathordozókkal.

Nem kapom magam rajta a következőkön:

- lebotozom azokat, akik valami szívességet tesznek nekem (mármint keresőrobot, ééééééérted)
- nem cukizok le minden kocka dolgot
- nem rubikkockázok tanulás helyett
- nem próbálom meg átfejteni ASCII-kódba a nevem, és zöld villogó számokkal kiírni.

Bridget Jones aka Vera Gelencsér

Annyira tipikus... az utóbbi időben a legváratlanabb hülyeségeket nyögöm be, ami elsőre az eszembe jut. Kezdek lassan egy vérgagyi romkom főhősnőjéhez hasonlítani, leszámítva a kilókat, az agyatlanságot (hehe, nekem van, kölcsönbe egy HDD ^^) és a kötelezően szöszi hajat.

A top tíz előbb-utóbb meglesz.

Jobban örülnék neki, ha álmaim pasijának is be tudtam volna fogni a kis számat, és mondjuk Béla munkatársa előtt se csináltam volna magamból totál hülyét, de az ilyesféle kilengéseimet megszokhatta már a környezet/olvasóközönség.

Ja, és újabban sajnos a látásmódom is bekockult, képes vagyok bármit az informatikához kapcsolni, embereket tárgyiasítok, illetve programozom le, és bármiféle hülyeségből képes vagyok algoritmust írni.

Kivéve persze abból, ami kötelező, na abból persze NEM!

Azt hiszem, pihennem kéne...

Isten ujja

Ma a teljes elkeseredés közepette isteni segítségnyújtást kaptam, olyan erőset, hogy azonnal kirángatott a kátyúból... :)

Csücsök hülye emberi játszmázása arra késztetett, hogy azonnal és minden körülmények közt rövid időn belül megszakítsam vele a kapcsolatot, mert szerintem nem érdemlek ilyen bánásmódot, amilyet kaptam.

Már csak a beígért maszkomat szeretném, és majd valahogy visszaküldöm neki a könyveit, ha kiolvastam/kitanultam őket. Ha esetleg mégsem jelentkezik, akkor megtartom a könyveket, a maszkért cserébe.

Amúgy biztos én vagyok a hülye, hogy nem akarok másokat kihasználni, és nem tudom elfogadni, ha más ki akar.

Szóval épp azon keseregtem, hogy hogy fogok én átmenni Javából, amikor megváltoztattam a facebookon az állapotomat, és kapásból hárman írtak rá :) és mind-mind programozók :) fölcsillant a szemem, és megkérdeztem, hogy volna-e kedvük segíteni, és az egyikük azonnal föl is ajánlotta, hogy kérdezhetek tőle, ha segítségre szorulok.

Ezzel és az Angszter-féle könyvvel valahogy csak átmegyek már :)

no, és akkor a gmailen megjelent oldalt egy Ad, hogy free Java tutorial pdf, és én kattintottam, és kaptam egy sun.com-os pdf-et ^^ (ők fejlesztették/fejlesztik a Javát :))

Könnyes szemmel röhögtem öt percig, és hatalmas kövek zuhantak le a kis szívemről :)

Kérlek

Kérlek, emlékeztess legközelebb, hogy soha-soha ne bízzak meg olyan emberben, akinek XY kromoszómája van. Köszönöm.

Más: keresek olyan programozni és tanítani jól tudó emberegyedet, aki elvállalná a tanításomat az alapoktól, sok-sok hülye kérdéssel és idegesítő analogizálással megáldva-verve, a cél az, hogy a Java vizsgámon ne bukjak meg félévkor. És mivel éhező diák vagyok, kérlek, ne kérj sokat érte, jó?

(Nem, ez nem egy társkereső hirdetés, és dugni se akarok, köszi, TANULNI akarok.)