Első bejegyzés - tabula rasa

Megtaláltam egy nagyon régi bejegyzésemet, az első blogbejegyzésem lett volna, ha akkor elkövetem. Úgy döntöttem, nem belső blogot fogok írni, hiszen a gondolataim nyilvánosak, a véleményem őszinte, és elég extrovertált személyiség vagyok.

Alufóliapáncél és döglött lélek, Therion koncert és metrófelújítás. A kávénak ugyanolyan íze van visszafelé, mint befelémenet, és nincs répa. A magány csodája jutott osztályrészemül. Se cigi, se pasi, se pénz. Részletkérdés, hogy nem ezt érdemlem, részletkérdés, hogy senki sem érdemli meg ezt. Magzati pózban kuporgok az ágyamon, és azon elmélkedem, mivel töltsem el ezt az ötven évet, ami még hátravan. Nem finomkodom, ez az én blogom, mindenki baszhatja, ahogy akarja, már ha van kivel. Anyám porcelánfestésre küldene, miután látott néhány rajzot. Az nem jutott eszébe, hogy esetleg csak rajzolnék. Magamnak. Miért, ki másnak? A mesében a magányos királylányt megmentik, de nekem nincs koronám, se mesélőm. Marad a feszített lábfej és a jó smink, meg a kezdődő efebofíliám. A valóságban a csodák átkok, a mesék ideje lejárt: felnőttem, de hiszek még a hideg téli éjszakákban. Csak az űr. Kár, hogy nekem nincsenek csillagaim. Majd piramisszegeccsel verem ki a tüdőmet, az megteszi. Ciánban 45 forint darabja. Hogy várod a megváltást, ha Krisztus már eljött? Mintha élve boncolnának, nincsen májam és epém, a beleimmel meg befoltozták a varratot. A kínt enyhíti a forróság? Mindig fázom. Chrysnek véltem magam, pedig Lex vagyok Damian nélkül. Szép testet akarok vigasztalásul, gyűjtsünk nekem szilikonmellekre! Az üregeimet rongyokkal tömték ki és összevarrtak. Spotnak ér a belsőség? Magányosan baktatok az aluljáróba, még a csavargók se szólítanak le. Visszatükröződik a szoknyám, ahogy libben, és feszítem a bakancsom. Serena Valentino sikítana a gyönyörtől, ha látná, de ez csak az olcsó körömlakknak és mázolókészletnek maradt. Az öncsonkításnak egyetlen formája maradt csak hátra. A szikém éle elkopott, a kenőkés vág csak. Sajnálom a kezem, olyan szép. Olyan szép vagyok, hogy fáj kívül-belül, pedig nem látja senki, még én sem. A könnypatak lejárt lemez, harapom a nyelvem, de az csak vér, semmi más. Hol van Sebastian? Kijön, mint rágógumi az ember hajából. A nyaka olyan, mint a gyönyör, jó az íze és nyalni kell. Ha halott lennék, hullaszagom lenne. Táncolnom kell, hogy dobogjon a szívem. A szemem újabban zöld lett, de ez senkit sem érdekel. Fekete-fehér csíkos harisnyát akarok! Hosszút, hogy a nyakamig érjen. Már levágtam a hajam, most a fülem jön. A tokaji aszúnak dióíze van. A jégbor folyékony méz alkohollal. Ha sárga virággal megyek sétálni, a Dunában végzem. Közel van a kettes villamos. Éljen az asszociáció, vesszen az értelmiség! Nem akarok fekete bársonyt vágni, elég nekem a hajam is. Dead silence, waiting for an answer. Don’t be rude, sweety! My life is a frigid water, where is the flow? The flow is elusive. És igen, teljes mély csöndet akarok, tökélyt. Egyedül vagyok és üres. Így jár, aki pórul. Döglött lélek, élő test. A vámpír fonákja. Az ilyen is halott, isn’t it?