Viharidő

Olyan kellemes szél fújdogál, hogy végre elhiszem, lesz egyszer ősz is, nem csak ez a dögmeleg.

És pozitív vagyok, még mindig. (Meglepő, nem? :D)

A világ ma visszamosolygott rám, és úgy éreztem, érdemes volt fölkelnem. Spanoltam egy olyan sráccal, aki már régóta szimpi volt, és most tök véletlenül sikerült kb lepacsiznom vele. Hasonlít a müszire, és ráadásul a haverja is.

Épp galacsinokat dobáltunk egymásra Vikivel,(igen, persze, hogy jól célzok ilyennel :P) és poénból kidobtam neki, mire ő elkezdett dekázni vele. Hát, szép passz volt, aztán jót nevettünk ezen. Tudom, hogy apróság, de jól felvillanyozott.

Ja, és lement két kiló. És normális a beosztásom. És könnyebben könnyebb az élet is, tudod?