Fityelótyám-farkincám

Itt az idő, újra itt az ősz, és érzem, az utolsó farokcsigolyámig, hogy eljött a párkeresés időszaka. De hogy találjon párt magának egy olyan rókalány, akinek hullik a szőre, és tegnapelőtt, azaz hétfőn, egy vadász levágta minimum két farkincáját?

Az igazság az - mélyen és rémesen egyszerű történet - hogy a kiadott *cenzúra* energiát szívom be, jó mélyre, az összes milettvolnaha-univerzum energiáival együtt. Ahhoz viszont, hogy jó sok energiát gyűjtsek be, vonzónak kéne lennem...

Ilyen már csak egy rókalány sorsa. Főleg most szomorú, hogy kopott a bundám, hullik is, az orrom nem fényes, és a mancsaim se feketék már...

Az egész múlt előtti szombaton kezdődött, ért is véget, a vadász mégiscsak hétfőn talált meg, amikor az esti vacsorám megszerzéséért küzdöttem. Ez... annyira jellemző - éhenkórász szegény kis magamat egy vadász természetesen rögtön kiszúrja, a tyúkocskával a szájában...

És természetesen rögtön tudta, hogy nem akármilyen rókával van dolga, elkapott, és le is vágta két farkincámat... most csak hét van... vajon kinőhet az az elveszett kettő?

És meg is égette az emberi alkaromat, de szerencsémre, a zsarátnokot a szemébe rúgtam, így meg tudtam lépni...

Háromszögletű világot akarok, rókafejűt.

Kitsune