Minden napra egy mese - Ötödik mese

Kínai népmese

Volt egyszer egy halászfiú, aki olyan jóképű és fess volt, hogy a környék összes lányát megkaphatta. A fiú bőre olyan volt, mint a frissen fejt tej, akármennyit volt is a napon, a haja pedig olyan sűrű és fekete, mint a téli éjszakák égboltja (amikor még nem volt fényszennyezés).
A parton az összes lány szerelmes volt belé, és ő ezt ki is használta rendesen, rengeteg szívet és reményt tört össze.
Egy nap, ahogy kihajózott a csónakjával a tengerre, a tenger gyönyörűséges istennője észrevette. Látta a fiú szépségét, és megcsodálta delfin képében.
A fiú is látta, hogy egész nap egy delfin bucskázik a hajója körül, és sopánkodni kezdett, el ne riassza a halakat.
Az istennő hallotta ezt, és megparancsolta a halaknak, hogy menjenek a fiú hálójába, így aznap este bőséges fogással tért haza.
Így ment ez két álló napig.
A harmadik nap az istennő úgy gondolta, hogy most már itt az ideje, hogy megismerkedjenek igaz valójukban.
Azzal fogta magát, és csodaszép kagylóvá változott, majd szólt a halaknak, hogy vele együtt kerüljenek a fiú hálójába.
A fiú látta a nagy fogást, és a kagylót is. Fogta magát, és kidobta a kagylót, vissza a tengerbe, hiszen azt nem tudta volna eladni vagy megenni, de a halaknak örült.
A tenger istennője mérges lett.
Másnap csak egyedül ő bukkant föl a hálóban, egyetlen hal sem, még egy rákocska, annyi sem sok, nem akadt.
A halász mérges lett, és visszadobta a kagylót, majd megint leeresztette a hálóját. Ám ismét csak a kagylót találta benne.
Visszadobta.
És ez így ment három egész nap, az istennő vágyott a fiú kezei közé, az meg minduntalan kidobta őt a hajóból.
Ráadásul szélcsendet bocsátott az istennő a hajóra, így a fiú képtelen volt kikötni. Csak kihúzta azt a hálót, és visszadobta a kagylót, majd újra merített.
Három napja nem evett a fiú semmit, hiszen fogni képtelen volt bármit is. Így amikor utoljára kihúzta a hálót, nem tudta visszadobni a kagylót, hiszen jottányi ereje sem maradt.
Ám az istennő ettől nem lett boldog. Már nagyon felmérgesedett.
Amint koppant a hajó padlóján a kagyló, azonnal visszanyerte eredeti alakját - a legszebb nő lett, akit a fiú látott egész életében. A legszebb és legdühösebb.
Az istennő már nem szerette a fiút - túl sokat váratta és kínozta meg - a fiú viszont annál jobban szerette az istennőt.
Az istennő eltöprengett, vajon most mit csináljon. Aztán döntött. Nem foglalkozott többet a fiúval, átvetette magát a hajó korlátján, és visszazuhant birodalmába. Ám a szélcsendet nem törte meg.
A fiú pedig kétféle éhségében ott pusztult.