Thursday, November 30, 2006

Don't Tell A Soul

Sejtettem, hogy így lesz. Hogy nehéz és kemény lesz, és hogy szívhatom végig a fogam, hogy mi újság ezzel, de elindult végre. Végre... és azt sem hittem volna, hogy engem találnak meg, nem hogy én kergessek embereket...

De majd meglátjuk. Kár bármit is elkiabálni, a karmám úgysem engedi a gyors sikerélményt. Vagy az attitűdöm. Vagy a gyóntatópapom. Vagy a drogom.

It's no way I am going to be free, 'cose their hearts are similar to mine.

Már csak a lényegesre tudok koncentrálni, az abszolút célravezető feladatokra. Nem érdekel már semmi más igazából. A többi csak felszínes játék, játék a szavakkal, a lelkekkel, az ízekkel, hogy még kevesebb sallanggal tudjak mindent visszaadni. Hogy az exhibicionizmusom valami célt találjon, és feloldódjon benne. Remélem, sikerül.

Remélem, sikerül december 16.

3 Comments:

Anonymous Anonymous said...

Örülök, hogy pénteken összefutottunk. Utólag is elnézésed kérem, ha kissé furcsán viselkedtem volna, de kimerült volta és lázas (sikerült is utána 12 órát aludnom).

10:59 PM  
Anonymous Anonymous said...

na, hogy sikerült a fellépés?
utólag is békés, boldog Ünnepeket és sikerekben gazdag Új Évet Neked! Jó volt téged látni Áfinál!

1:57 AM  
Anonymous Anonymous said...

Én eltökéltem, hogy idei karácsony kapitalista felhangotól kiherélt lesz részemről, ugyanezt elvárom családtól, és senkinek se veszek ajándékot, aki meg adni mer nekem arra halálosan megsértődök. Tök jó ünnep lett hirtelen.

1:26 PM  

Post a Comment

<< Home