Születésnap

Életemben először kaptam valami olyasmit születésnapomra, amit soha nem fogok elfelejteni. A barátaim összefogtak, és csináltak nekem egy igazi meglepi-partit. Persze, az elgondolás tökéletes volt, a kivitelezésnél már akadtak gondok...

Engem nem szoktak ünnepelni. Nagyon kevésszer, és akkor is javarészt nekem kell sertepertélni a rokonok körül. De itt nem voltak rokonok, csak barátok egytől-egyig.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az ember életében a kapcsolatai a meghatározóak. A nem vérségi kötelékek. Merthogy azt az ember a saját személyes varázsával, odaadásával, kedvességével szerzi meg. És persze csak az IGAZI, kitartó barátok érnek valamit. Akik akkor is szeretnek, ha feketébe öltözöl, frusztrált vagy, vagy ideges és nyafogó, mert tudják, nem mindig vagy ilyen. A legnagyobb kitartás kell ahhoz, tudom, hogy elviseljenek. De - ezek szerint - megéri.

Azt hiszem, életem legszebb ajándékai a barátaim.

Amikor a buli után hazamentem (igen, a képet végigcipeltem és rakogattam jobbra-balra 2 villamoson keresztül), a kedvenc együttesem egyik száma mocorgott a fejemben. Ez a tökéletes nyugalom és harmónia megtalálásáról szól. És akkor - ha csak egy pillanatra is - én is megtaláltam, a barátaim által...

Mert úgy éreztem, az életem


Blessed with the deep the silent the complete...