Január 13. csütörtök, még szerencse, hogy nem péntek

Életem első blogbejegyzése ez itten. Nomármost... úgy döntöttem, nem fogom szószaporítással tölteni az időmet - mert az idő pénz, és én nagyon csóró vagyok - úgyhogy csak röviden, tömören fogok mindenfélét írni és csinálni.

Ez egy karácsonyi ajándék az egyik legjobb barátnőmtől (mert vagyok olyan szerencsés, és sok van belőlük, és mind igazi). Azt hiszem, kevés olyan ember van, aki ismer annyira, mint gillz. Mindig is vágytam egy saját nyilvános fórumra/blogra/pszichiáterre/cicára/újságra, ahol kiírhatom magamból a bánatot. Naplót írni ma már strapás feladat, jobb nekem a kézírás helyett a 10ujjas vakírás, jobban is megy, majd csak a csuklóm fog megdagadni...

No, majd mindenkit néven nevezek, és ígérem, egy IGAZI Gloomcookie-történet fog majd itt kibontakozni... Addig is, feng-shuizok egyet, és kiszórom az életemből a nemhasznált részeket...

És: ARCADIA FOREVER! még ha salander gyakná is a tündéreket, de a lelkem mélyén tündér vagyok. És jobban mozgok a sosemvolt világokban, mint a valódiban. Hibridnek neveltek, ezvan, de az egész generációm, apámék generációja is hibrid, életidegen, túldomesztikált létforma.

Mára ennyit...